Szeretettel köszöntünk minden jelenlévőt:
Köszönöm, hogy mindannyian jelen vannak ezen az eseményen, amellyel megemlékezünk "José Martí" hősi halálának 128. Évfordulójáról és akinek élete és munkássága előtt méltó módon tisztelgünk Magyarországról.
Köszönetünket fejezzük ki a budapesti XVIII. kerületnek, a kerület vezetőinek, hogy több mint 35 éve méltón karban tartják José Martí mellszobrát. Ez egy olyan helyszín, amely a magyar és a kubai nép közötti barátság és testvériség szimbóluma.
Köszönjük a Csontváry Kosztka Tivadar Általános Iskola vezetőségének, tanárainak, dolgozóinak és diákjainak támogatását.
Köszönet a jelenlévő honfitársainknak, más országokból és a latin-amerikai térségünkből jelenlévő barátainknak akik lelkesedéssel és csodálattal emlékeznek hazánk Hősére.
Köszönjük a Venezuelai Bolivári Köztársaság Nagykövetségének részvételét.
Ki volt José Martí? Korának leguniverzálisabb politikai személyiségeként ismerjük, aki nemcsak zseniális újságíró, kiváló esszéíró és felülmúlhatatlan költő, hanem több ország szolgálatában álló diplomata, az angol, francia, olasz, német és olasz irodalom és a filozófiatörténet professzora, poliglott, művészet- és irodalomkritikus, fordító és nyelvújító is volt. Értelmiségi emberként és a moderrnizmus előfutáraként az európai kultúra uralta évszázadban megismertette a világgal a latin-amerikai irodalmat.
Pártot, hadsereget és háborút szervezett. Megbecsült vezető volt, aki tábornokok egy csoportját rendelte a parancsnoksága alá.
José Martí volt az első, aki az esztétikát is beemelte a politikai diskurzusba, a rabszolgaság szörnyűségeit olyan szépséggel írta le, amely ezáltal jobban megmutatta annak borzalmait. Elítélte a spanyol gyarmatosítást anélkül, hogy megsértette volna Spanyolországot, és felhívta a figyelmet az északamerikai társadalom hiányosságaira amellett hogy megemlékezett annak bölcs gondolkodóiról és népe teljesítményéről is.
1895. április 15-én megkapta a felszabadított hadsereg vezérőrnagyi rangját.
Nem sokkal azután, hogy visszatért Kubába, hogy elindítsa az általa "szükséges háborúnak" nevezett harcokat, fekete ruhába öltözve, fehér lovon lovagolt gyanútlanul egy a közelben rejtőzködő spanyol katonákból álló csoport felé, majd három lövés érte, amelyek véget vetettek életének 1895 május 19-én Dos Ríosnál, a Contramaestre és a Cauto folyók összefolyásánál.
Halála után Martí történelmi szerepe tovább nőtt, hiszen élete, öröksége az idők során motivációként és tanításként szolgált nemcsak a kubaiak egymást követő generációi számára, hanem a világ különböző részein élő férfiak és nők számára is.
A "Felszabadító"-ként ismert Simón Bolívar egyenlőségről szóló eszméinek, az emberi szabadság, a szülőföld, a függetlenség és az egységes Amerika eszméinek hű követője volt.
Politikai zsenialitása túllépte földje és kora határait, gondolkodásának minden vetülete megjelenik abban a feladatban, amelyet maga elé tűzött, és amelynek egész életét szentelte: a kubai egységet, a spanyol gyarmati uralom kiűzését a szigetről, az északamerikai terjeszkedés veszélyének elkerülését és egy szabad és független köztársaság megalapítását, "Mindenkivel és mindenki javára".
José Martí fáradhatatlan forradalmár volt a művészetben és a politikában. Munkássága hatalmas.
Hosszú utazásokat tett különböző helyekre, mielőtt teljes mértékben az utolsó függetlenségi háború előkészítésének szentelte volna magát, mindezt úgy tette, hogy egy pillanatra sem feledkezett meg a rabigába hajtott hazája iránti magasztos kötelességéről.
Mindig alázattal, szerénységgel, becsületességgel, szegénység közepette önfeláldozással és határtalan lemondással cselekedett és dolgozott a forradalomért, amiért később hősként tisztelik.
Példája, magatartása és öröksége mindig velünk marad. Rövid élete ellenére is hatalmas életművet hagyott maga után. Ő egy világítótorony, egy jelzőfény amely a mai napig megvilágítja a kubaiakat és mindazokat, akik csodálják őt a világ minden részén.
Martíra emlékezni, ahogy mi kubaiak megtanultuk ezt, nem más, mint a lelkiismeret, a gondolkodás és a szeretet finom és tiszteletteljes gyakorlata.
Martí mindig úgy jelenik meg számunkra, mint egy nemes fa, amelynek árnyéka megvédi és energiával tölti fel a lelket, amikor az élet kihívások elé állítja az embert, megfogyatkozni látszik az ereje és nem látja tisztán az helyes utat.
A nemzeti hős mindig velünk marad és nincs szükségünk májusi vagy januári megemlékezésre, hogy újra találkozzunk vele. Jelenléte egyre inkább szükségessé és nélkülözhetetlenebbé vált.
Dos Ríos nem oltotta ki a lángot, hanem tovább terjesztette. Abból a golyók által felhasított mellkasból áradatokban tört elő a szabadelvű álom, és minden egyes vércsepp, amely a szél tovafújt, a remény magja volt, amely e föld talajában szunnyadt egészen a századik évfordulóig, amikor mind kicsírázott a fiatalság megállíthatatlan előretörésében.
Az ember azzal a gyermeki kiváncsisággal fordul Martíhoz, mint aki apját keresi, és tudja, hogy tanácsaiban megtalálja azokat az igazságokat, amelyek az élet kihívásaihoz leküzdéséhez szükségesek. Az ember nyitott szívvel és lélekkel, a jövőbe tekintve fordul Martíhoz, mert a meghátrálás soha nem jelenti az előrevivő utat, ahogyan az ő számára sem volt az.
Májusban a gyászt felváltja az örök tisztelet, és nem vagyunk hajlandóak búsulni, mert többet ér az emlék, a kiváltság, hogy Martí a miénk volt.
1973. július 26-án Fidel Castro Ruz azt mondta ...". Martí megtanított minket a forró hazaszeretetre, a szabadság szenvedélyes szeretetére, az emberi méltóságra és tiszteletre, az önkényuralom elutasítására és a népbe vetett határtalan hitre".
Innen üzenjük neki: Mindig jelen leszel közöttünk. Emlékezni fogunk rád a világ minden tájáról.
Örök dicsőség José Martínak".
Éljen sokáig a magyar és a kubai népek közötti megbonthatatlan barátság.
Köszönöm szépen a figyelmet